A seregély

Lábai rózsaszínűek, csőre télen fekete, nyáron sárga színű. A fiatal példányoknak a felnőttekénél barnásabb színezetű a tollazata. Zajos madárfaj, különösen alvóhelyei közelében és más csoportos tevékenységek közben nem túl dallamos, ám változatos dalt hallat, nagyon sok hang utánzására képes, köztük az emberi beszédére is. Rendkívül intelligens.

Tollazata

Fényes, fekete, ám színváltós, fénye zöldes, lilás lehet, melyben telente fehér pöttyök jelenhetnek meg. A kifejlett hím seregélyek alsó testtája kevésbé pettyezett, mint a nőstényeknek az év ugyanazon időszakában. A hímek nyaki tollazata hosszú és laza, melyet bemutatóikon szoktak használni, míg a nőstényeké rövidebb és jóval pöttyösebb. Lábai tömzsik, vaskosak és rózsaszínes, szürkés vöröses színezetűek.

Csőre keskeny és kúp alakú, melynek hegyes csúcsa van, mely telente barnásfekete, de nyáron a tojók csőre citromsárgára színeződik, míg a hímeknek citromsárgás színű csőrük, kékes alappal rendelkezik. A vedlés csak évente egyszer fordul elő e madaraknál, nyár végén, miután a költési időszak befejeződött. Az új tollazat döntő részben fehér hegyű, a mellkasi tollazatnál, vagy barnássárga a szárnyakon és a háton, amely e madaraknak foltos, pöttyös kinézetet ad. A költési időszak elején a pöttyöket alkotó fehér részek lenőnek. A

egyedek szürkésbarnák és első telüktől kezdve kezdenek el hasonlóvá válni a felnőttekhez, ám fiatalkori barnás színezetű tollazatukat megtartják, különösen a fejükön. A nemek megkülönböztetésére gyakran az egyedek íriszének színét nézik meg, mivel a hímek írisze mély barna színű, mely egérbarna, vagy szürke a tojóknál. Az íriszek színe alapján 97 százalékos pontossággal megbecsülhető az adott példány neme, mely az állat testhosszának ismeretével és nyaki tollazatának figyelembe vételével 98 százalékra nő. 

A seregélyfélék és verébfélék átlagos testméreteit tekintve a seregély közepes méretűnek nevezhető. Könnyedén megkülönböztethető más seregélyféléktől, habár az egyszínű seregély nagyon hasonló kinézetű, ám hiányoznak róla a seregélyekre jellemző pöttyök a felnőtt egyedek költési időszakban fellelhető tollazatából.

E madárfaj állandó élőhelye

Dél- és Nyugat-Európa és Délnyugat-Ázsia, míg az északkeleti, északi vidékeken élő populáció télen délre és nyugatra vándorol fészkelőhelyén, vagy távolabb, akár az Ibériai-félszigetig, vagy Észak-Afrikáig is eljut. Rendetlen fészkét természetes, vagy mesterséges üregekbe készíti, ahol a tojó négy-öt fényes halványkék tojást rak le.

Ezután két héttel kikelnek a fiókák, melyek további három hétig maradnak a fészekben. Általában egy vagy két fészekaljat nevelnek fel évente. E madárfaj mindenevő: gerinctelen állatfajok széles skáláját fogyasztja, valamint magvakkal és gyümölcsökkel is táplálkozik. Számos ragadozó emlős és ragadozó madár vadászik a seregélyekre, valamint testén kívül és belül is több élősködő megtalálható.

Jellemzően nagy csapatokba verődik, amely a mezőgazdaság számára káros gerinctelen állatok nagyfokú irtásával képes segíteni a gazdákat, ugyanakkor maga is kártevő lehet a földeken, mivel megdézsmálja a gyümölcsösöket és a gabonaféléket. A seregélyek kellemetlenséget okozhatnak zajukkal és ürülékükkel, melyet a városokban összeverődő nagyobb csapataik csinálnak.

Életmódja

Főként rovarokat és bogyókat eszik. Nagy tömegekben komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak. Főleg kora ősszel, elsősorban a szőlősgazdák szempontjából káros; egy-egy kisebb szőlőültetvény termését már egyetlen népesebb csapat is rövid idő alatt teljesen letarolhatja. Védekezni ellene hagyományos módon, az ültetvények őrzésével, a madarak folyamatos ijesztgetésével lehet (ez azonban állandó odafigyelést kíván, mert a seregély intelligens madár, és hamar kifigyeli, ha az őrző személy nincs a helyén, vagy munkája nem elég hatékony), illetve érés idején a szőlősorok védőhálóval való letakarásával.

A seregély kifejezetten társaságkedvelő madárfaj, különösképpen ősszel és télen. Bár a rajok mérete jelentős eltéréseket mutat, a nagyobb, zajosabb madárrajokat egymáshoz közeli alvóhelyeken pihenő madarak alkotják. E madarak ekkora mértékű sűrűségéről úgy tartják, hogy segíti a seregélyeket megvédeni a ragadozó madarak támadásaitól, például a vándorsólyomtól és a karvalytól. A nagyobb területekről származó csapatok melyek különböző alakzatokat vesznek fel, gyakorta változik, gyakran formálódik alakjuk, látszólag vezér madár nélkül.

Minden egyes seregély irányát és sebességét a szomszédainak irányának és sebességének változása alapján módosítja.[46] A legnagyobb alvóközösségek kivételes esetben meghaladhatják a másfél millió egyedet is, melyek főleg városközpontokban, erdőségekben és nádasokban verődnek össze komoly problémát okozhatnak elpotyogtatott ürülékükkel. Kis mértékben e madarak ürüléke tápanyagokat juttat vissza a talajba, ám magas koncentrációban, mely nagyobb egyedszámmal bíró csapatoknál fordul elő, ott károsíthatja a növényzetet és szennyezheti a talajt.

Emiatt az erdészek megpróbálják elterelni az alvóközösségeket más területekre. Bizonyos helyeken az ürülék akár több, mint harminc centiméteres vastagságú réteget is alkothat. A nagyobb milliós csapatok főleg naplemente előtt, főleg tavasszal alakulnak ki Jyllandon, Dániában Tønder és Esbjerg város környéki mocsarak felől, a tenger felé haladva.

Márciusban gyűlnek össze, míg az észak-skandináviai el nem hagyják e területeket április közepén, hogy visszatérjenek fészkelőhelyeikre. Csapatokba verődésüket, amiközben különböző formákat hoznak létre az égbolton, Dániában Sort sol, azaz fekete nap néven nevezik. A csapatok öt madár egybeverődésétől kezdve, egészen az ötvenezer egyed alkotta csapatokig formálódnak Nagy-Britanniában, kizárólag telente, naplemente előtt.

Költéskor szétszélednek, máskor összeverődnek

A seregély (Sturnus vulgaris) magányosan költ, odvakba, résekbe építi fészkét. Mesterséges odúkat is szívesen elfoglal, a számára legalkalmasabb típus a „D” típusú odú. Rövid távú vonuló, a kora tavasszal, tél végén legkorábban megérkező madaraink egyike. A költés befejeztével mind az az évi fiatal, mind az öreg madarak csapatba verődnek, ilyenkor gyakran megfigyelhetők például kaszálókon, legelőkön, kérődző állatok közelében. Az éjszakákat is csapatokban töltik, éjjeli pihenőhelyeiken igen nagy számban is összegyűlhetnek.

Akár több tízezer (helyenként több százezer) példányt számláló csapataik látványos égi jelenséggé akakulnak gyors irányváltásaikkal és a csapat kavargása során létrejövő különleges formákkal. Ez a jelenség a művészek és a kutatók figyelmét is felkelti; a csapatok igen összehangolt képet mutató mozgása érdekes kérdéseket vet fel. Ha szívesen megnéznéd videón, ahogy hatalmas csapataik kavarognak, és közben rendkívüli formákat alkotnak, ajánljuk a National Geographic vagy a BBC Earth néhány perces felvételeit.

Kiváló hangutánzó

A seregélyek híresen jó hangutánzók, képesek utánozni akár az emberi beszédet is. Amikor csapatban vannak, jellegzetes fecsegő-susogó hangot hallatnak, énekük azonban nagyon változatos, csipogó, kattogó hangokat is tartalmaz. Gyakran odújuk közelében énekelnek, násztevékenységük része szárnyaik rezegtetése is.