, 2023/1/17

Eurázsiai elterjedésű faj. Gyakran költ kertekben, épületeken. Fészkelőhelyét tekintve rendkívül alkalmazkodóképes, a fészek fedettségéhez viszont többnyire ragaszkodik, ezen kívül kedveli a vízpart közelségét is.

Barázdabillegető

Amikor a fészek készül a him odaszállitja az alapanyagot és a többi a tojó dolga, ő végzi el a fészekrakást. Kiválasztja a megfelelő anyagokat a fészekrakáshoz, lehet az bármi amit jónak talál. Sokminden megtalálható a fészek anyagában, de a fészek belülről ki van béleleve a legfinomabb anyagokkal, mint finom szőrök, tollak, apró szöszök. Egy évben kétszer háromszor költ, általában 5-6 tojást rak le és a him besegit a kotlásban.

Megjelenés:

Gyönyöru tollazatu, kecses madár a barázdabillegető. Testhossza 18 cm, testtömege 17-25 gramm, míg szárnyfesztávolsága 25-30 cm. A testének felső része szürke,

torka, begye mellének felső részéig fekete, a nyak hátsó része és tarkója bársonyos fekete, szemsávja, a fej és a nyak oldala, valamint alsóteste fehér, épp ezért a szárnyon két világos csík keletkezik. Csak a középső farktoll fekete a többi fehér. A tojónak kisebb a torokfoltja, amúgy hasonló színezetü és szürkébb a fejrajza.

A fiatal madarak szürke és barna színüek.

Az őszi tollazat különbözik a tavaszitól, mert ekkor a torokfol majden eltünik egészen, vagyis a begyük és torkuknál egy patkóra emlékeztető fekete sáv látható a többi része fehér. Farka hosszu, keskeny fekete-fehér amelyet folytonosan fel-le billegeti. Miközben sétál bólogat a fejével, rárohan a zsákmányára aztán magáll és izgatott billegetésbe kezd.

A nászruhás himnek olyan mintha fekete sapkája lenne, a tarkó feltünő vonallal elválik a dolmányzól amely hamuszürke. A teje teteje és homloka fehér, a csőrétől a melléig fekete. Szárnycsíkjai és a harmadrendűek szegesei fehérek.

A nászruhás tojó: akár csak a hím, csak tarkója kevésbé fekete és elmosódott határral megy át a szürke hátba, a feje teteje zömében fehér. Nyugalmi tollruhája, legtöbb esetben az álla és torka fehér, előfordul, hogy sárgás színü. Fekete örvöt visel a mellén. Legtöbb esetben a homloka fehér, de előfordul, hogy zöldessárga, vagy világos szürke zöldesen árnyalttal.

Juvenilis: a fejtető oldalt sötét. Szárnycsíkjai szürkések. Mellfoltja szürke és nem fekete

Különösen a kőtési időszakban a hím nagy odaadással védelmezi a területét. Van, hogy egy fiatalabb hím segitségére is szüksége van területe védelmezésénél, de csak akkor, ha revírjének védelme fontosabb számára, mint hogy minden elérhető táplálékot ő maga szerezzen meg.

Általában véve a barázdabillegetők békésen megvannak egymás mellett.

A barázdabillegető évente kétszer, nagyon ritkán háromszor költ

Ez az időszak április első heteiben kezdődik, ami június végéig tart, de van hogy július közepéig. 5-6 tojásból áll a fészekalya, ezeket a tojó egymást követő napokon rak le. A kotlás 12-13 napig tart, nagyrészt a tojó ül a tojásokon, de a hím is besegít.

A fiókák 14-15 napos korukban hagyják el a fészket addig mindkét szülő táplálja öket. A fészek elhagyása után néhány napig a közelben maradnak éjszakánként, de ahogy eltelik két hét a fészek elhagyása után teljesen önállóak lesznek. Már elkezdhetik a szülők a felkészülést a következő kőltésre.

Hang:

Rövid és éles érintkezési hangok. Általában két szótagú, "pattogó", és az egyes szótagok csak hangsúlyosak, nem különülnek el egyértelműen egymástól.

A hívóhangja könnyen felismerhető, két-v. háromtagú, élénk “ci-city” vagy “ci-ci-city” Normális esetben az éneke egyszerű, néhány csicsergő hang után rövid szünet jön., majd megint néhány hang, szünet, és így tovább; az egész olyan benyomást kelt, mintha csak magában énekelgetne egy kicsit, de nem igazán lelkesen. Vészhelyzetben, területharcok során vagy egyéb izgalmi állapotban a barázdabillegető hangja élénk, gyors ritmusú, méltatlonkodva csiripelő.