, 2023/1/17
A rozsdafarkú légykapó Muscicapa ruficauda a Muscicapidae családba (óvilági fecskefélék és légykapók) tartozó, Közép-Ázsiában és a Himalája nyugati részén költő, szezonálisan vándorló kis szárnyas madár. A Muscicapa nemzetség többi tagjával ellentétben, akiknek éneke feltűnésmentes és ritkán hallható, a M. ruficauda feltűnő énekkel rendelkezik.
A házi rozsdafarkú egy jellegzetesen mozgó karcsu madár, veréb nagyságu, A figyelem középpontjába kerűl a jellegzetes mozgásával, farkát folyamatosan mozgatva.
Dallamo, rikácsoló hang jellemizi az énekeét. Hazánkban sziklás hegyoldalak, épületek között tartózkodik, fészlét üregekben, épületek eldugott zugaiba rakja.
indkét nem farka élénk rozsdavörös, A hím feje és melle nyáron matt fekete, fehéres a szárnyfoltja, sötétszűrke a háta. A hasi rész világosabb szűrke. Ahogy beköszönt az ősz tollai világosabbak, alig látható szárnyfóltal. A tojó tollazata eltér ettől az ő tollazata barnésabb.
Megjelenése
Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23–26 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Félénk madár, mozgása ideges, táplálékát sok esetben felröppenés közben kapja el. Az Európában élő idősebb hímek tollazata koromfekete, rajta nagyon feltünő fehér foltal a szárnyán. A fiatal hímeknek első nyáron nincs szárnyfoltjuk, Az Európában élő első téli tojónak kormos barnásszűrke a feje és teste. Sötétebb a kerti rozsdafarku tojónál.
Változatok: A hím Európa nagy részén hátoldalán szürke, de az Ibériai-félszigeten sokszor feketébb, Törökországban és a Kaukázusban a has rendszerint részben rozsdavörös: a közel-keleti hímek jól elkülöníthetőek, egész hasuk és begyük rozsdavörös, éles határral válik ki a fekete melltől, hátuk szintén fekete, nincs fehér szárnyfoltjuk.
Türelmetlenül ismételgetett egyenes, kissé éles füttyhangot hallat. Amikor izgatoott finoman csetteg is hozzá: „fiszt, tek-tek-tek”. Már az első hajnali napsugarat üdvözli gyakran hangos énekével. Éneke 4 részből áll: néhány füttyel és azonos hangmagasságú trillával kezdődik, majd 2 mp-es szünet következik, azután egy furcsa, reszelős hang, majd néhány rövid füttyel fejezi be a strófát.
Életmódja
Fő tápláléka a pókok és különböző rovarok. Sokszor magasabban ülve lesi a zsákmányát, viszont sokszor ugrál a takajon miközben táplálkozik. De a repülő rovarokat is elkapja. A fatörzsekről is leszedik a bogarakat. A városi magas épületekben fészkelők a kőltési idő alatt ott maradnak és a táplálékot az épületen belül, tetőről, teraszookról szerzik.
Ahogy növekednek a fiókák egyre több bogarat és kevesebb a hártyásszárnyúak és a lepkék aránya. A 6-10 napos, első költésbeli fiókák táplálékát a vetési pattanóbogár, és az áprilisi cserebogár lárvája, valamint a mezei tücsök teszik ki.. A 11-14 napos fiókák táplálékában a gabonafutrinka, a májusi cserebogár, a széles szipoly és a sároshátú bogár a leggyakoribb.
A fekete bodta bogyó is teritékre kerül ősszel a vonuláskor, azok amelyek maradnak novemberig azoknak a gyalogbodza a táplálék.
Szaporodása
A fészket a tojó rakja épületek gerendáira, falon lévő résekbe, vagy párkányok közé. Csésze alaku és aránylag nagy fészet rak.Van, hogy az elhagyott füstifecske fészkét is elfoglalja. Egy évben átlagban kétszer kőlt, először áprilisban, majd júliusban, ritkán háromszoz is nevel fiókákat.
Az első kotlásnál leggyakoribb az 5 tojás rakása a másodiknál általában 4 tojást rak le. A kőltés ideje függ az időjárászól 12-17 nap között változik.
A hím szerzi és hordja a táplálékot a tojó eteti a kicsiket az első napokban, később mindketten etetik öket. Az etetés leginkébb a kora reggeli és késő esti órákban történik.
A fiókák 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ellemben, ha zavarják öket ez az idő lerövidülhet 11-12 napra is. Mivel nagyon gyengén repülnek az első napokban elrejtőznek a bokrok sürüjében, kövek között.
Érdekesség amit biztos nem gondoltál volna
Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget.