A szürke gém

Főleg egyedül vagy kis csoportokban, nyugodtan álldogál a vízen vagy annak partján, ritkábban vadászik a mezőkön. Az egész tollazat többnyire szürke, a nyak halványabb; a felnőttek koronája fehér, szemöldöke fekete, vállán fekete foltok vannak. A többi kócsaghoz és kócsaghoz hasonlóan befelé húzott nyakkal, dudort alkotva repül.

Nagytestű madár, akár 100 cm magas, 84-102 cm hosszú és 155-195 cm szárnyfesztávolságú. Testsúlya 1,02-2,08 kg között mozoghat. Tollazata felül nagyrészt hamuszürke, alul szürkésfehér, a szárnyakon némi feketével. A kifejlett egyedek feje és nyaka fehér, széles, fekete szuperciliummal, amely a karcsú, lógó címerben végződik, és kékesfekete csíkokkal a nyak elülső részén.

A lapockatollak megnyúltak, és a nyak tövénél lévő tollak is kissé megnyúltak. Az ivaréretlen madarak fejéről hiányzik a sötét csík, és általában tompább megjelenésűek, mint a felnőttek, a fejük és a nyakuk szürke, a címerük pedig kicsi, sötétszürke. A rózsaszínes-sárga csőr hosszú, egyenes és erőteljes, és a költő felnőtteknél világosabb színű. Az írisz sárga, a lábak pedig barnák és nagyon hosszúak.

Hogyan viselkedik

Lassan repül, hosszú nyakát behúzva, mintha egy S alak lenne.A kócsagok és a keselyűk jellegzetessége, amely megkülönbözteti őket a gólyáktól, darvaktól és kanalasgémektől, ök kinyújtják a nyakukat. Lassú szárnycsapásokkal repül, és néha rövid távolságokat siklik. Olykor szárnyal, és jelentős magasságokban köröz, de közel sem olyan gyakran, mint a gólya.

Tavasszal és néha ősszel a madarak magasan a kócsagok fölé emelkednek, és egymást kergetik, légi manővereket hajtanak végre, vagy lecsapnak a föld felé. A madarak gyakran ülnek a fákon, de sok időt töltenek a földön is, és hosszú ideig felegyenesedve, gyakran egy lábon állva lépkednek vagy álldogálnak.

Táplálkozás

A vízi ökoszisztémák csúcsragadozója. A halakat, kétéltűeket, rákokat és rovarokat a sekély vízben a kócsag hosszú csőrével ejti el. Már fiatal madarakat, például kacsafiókákat is elkap és megöl, és alkalmanként akár a vízisas és a fehércsőrű sas méretéig terjedő madarakat is elkap. Ezen kívül kisemlősöket, mint a vízipoloskákat, patkányokat, hermelineket és fiatal nyulakat is elkap.

A zsákmányállatok mérete kezde az 1 cm hosszú, 1 g-nál kisebb friss súlyú halaktól és gerinctelenektől a 30 cm hosszú pontyokig és az 57 cm hosszú angolnákig terjedt. Míg a fiókák általában kisebb zsákmányt kapnak, a kifejlett szürke kócsagok által elejtett zsákmányok tömege általában meghaladja a 100 g-ot, és esetenként az 500 g-ot is. Van olyan jelentés, amely szerint egy kifejlett kócsagnak sikerül 680 g súlyú tengeri pisztrángot fognia és lenyelnie.

A sekély vízben, vagy a víz melletti sziklán vagy homokpadon mozdulatlanul állhat, és várhatja, hogy a zsákmány elérési távolságba kerüljön. Másik lehetőség, hogy lassan és lopakodva mozog a vízben, teste kevésbé egyenes, mint nyugalomban, nyaka pedig "S" alakban görbül. A kisebb halakat fejjel előre lenyeli, a nagyobb zsákmányt és az angolnákat pedig a partra viszi, ahol a földön ütögetve vagy a csőrével megszúrva leigázza őket.

Ezután lenyelik őket, vagy húsdarabokat tépnek le róluk. Az olyan zsákmányt, mint a kisemlősök, madarak vagy kiskacsák, a nyakuknál fogva tartják, és vagy megfojtják, vagy megfojtják, vagy a nyakukat a kócsag csőrével eltörik, vagy a földhöz vagy egy közeli sziklához ütik, mielőtt egészben lenyelnék. A madár emészthetetlen anyagokból, például szőrből, csontokból és rovarok kitinszerű maradványaiból álló pelleteket öklendez fel.

A fő vadászidőszakok a hajnal és az alkonyat körül vannak, de a nap más időszakaiban is aktív. Éjszaka fákon vagy sziklákon tanyázik, ahol általában társasági életmódot folytat.

Szaporodása

Leggyakrabban ártéri erdős területeken, fák koronáljában fészkelnek, ezenkivül nádasokban és sziklákon is előfordul. Olykor kisebbfák, bokrok is lehetnek. Sok esetben más gázlómadarakkal együtt vannak egy telephelyen. A hímeknek mindeniknek megvan a maga területe és ezt nagy odaadással védi a többi hímmel szemben. A hím hanosan kiáltozik, mig megnem találja a párját. Ahogy közelébe kerül a tojó rögtön pózolni kezd ami úgy néz ki, hogy nyakát kinyújtja és az ég felé emeli a csőrét.

Amikor a tojó közeledik a hím fejét lehajtva a csőrét csattogtatja.

A fészek galyakból és nádszálakból készül. Hűek a fészkükhoz minden évben azt használják mindaddig amíg használható az. Minden évben pótolja a fészket. Belsejét kibéleli náddal, galyakkal, különböző fűfélékkel. Megosztják a munkát a hím szerzi és hordja az anyagot, a tojó késziti a fészket. A párzásra február és június között szokott sor kerülni.

Minden évben egyszeri a kőltés, ha enyhe az időjárás akár már február végén elkezdi lerakni a tojásokat. Valójában erre rendszerint csak márciusban kerül sor.

Leggyakrabban három-öt tijás szokott lénni, de olyan is volt, hogy ennél több volt. Matt zöldeskék színü tojásaik 60x43 milliméteresek. Két naponta rakja a tojásokat és úgy a harmadik tojás lerakása után elkezdődik a kotlási idő. Ebből eredően időeltolódással kelnek ki a kicsik.

A huszonöt napi kotlási idő alatt mindkét szülő részt vesz benne. Ugyan így a táplálásikban is mind a ketten benne vannak. Hét-nyólc hetes korukban már megtollasodtak a fiókák.