Csuszka

Egy jellegzetes hangos és többször ismételt dvip hangal rendelkező énekesmadár. 20 alfajjal rendelkező három főcsoport. Nyugatabbra eső részeken élő fajok testük alsó része narancsos színezetü, fehér tollazattal. Oroszországan élő példányok az alsó tollazata fehér, távol Keletieké inkább az európaiakéhoz hasonló narancsos tollazatuak, annyi különbséggel, hogy hiányzik a nyaki tollazat fehér színe.

A csuszka tollazatáról valamint jellegzetes mozgásáról könnyen beazonosítható madár.

Szürkés kék árnyalatu a feje teteje, az arcrész fehér, fekete hegyes csőr és a szemsáv is fekete. Alfajától függően a hasának színezete a fehértől a vöröses barnáig terjed. Hasonló a tojó színezete, annyi különbséggel, hogy nem annyira élénk, mint a hím tollazata. Testsúlya kb. 17-28 gramm, átlagos testhossza 14 cm, míg szárnyfesztávolsága 22,5-27 cm.

Élőhelye

Legkedveltebb élőhelynek tekintik a lombhullató növények alkotta erdőségeket, terebélyes, idős fákkal, elsősorban a tölgyeseket. Kedvelik az állandóságot, megszokott területeken élnek és a fák odvait is kedvelik. Többnyire fakopácsok elhagyott fészkében fészkelnek. De előfordul, hogy természetes üregeket választanak.

Ha túl nagynak találja az odu bejáratát a nőstény sárral betapasztja, ezáltal csökkentve a méretét, de sok esetben a az üreg belsejét is betapasztja sárral.

Általában 6-9 vörös pettyekkel pettyezett fehér színű tojásaik fenyőtűkön, vagy fakéregdarabokon fekszenek.

Rendkívül ügyesen, csavarvonalban mozog a fák törzsén és rövid ugrásokkal közlekedik a fatörzseken. Jellemző rá, hogy sokszor fejjel lefelé lógva keresi a fakéteg repedéseiben meghúzódó, táplálékukat biztosító rovarokat, hernyókat, pókókat, bogarakat. Magvakat és bogyókat is fogyaszt az ősz beköszöntével. A kicsinyeket rovarokkal eteti, néha magokat is ad nekik.

Fészkelőhelye

Előszeretettel választják az öreg lomberdőket, ritkán tűlevelü erdőkben is fészkelnek. Viszont szóba jöhetnek nagyobb parkok, erdőhöz közeli kertek is.

Állandó madarak, a pár őrzi egész évben a helyüket. Fészekanyagként fakérget, háncsot és leveleket hord össze. A csuszka oduját amiben költ könnyen fel lel lehet ismerni a sárral betapasztott bejáratáról.

Általában 6-9 tojásból áll a fészekalja. Az utolsó tojás lerakása után kezdi meg a kotlásta tojó, a fiókák 14-18 nap elteltével kelnek ki. A kicsinyek három hetes korukig a fészekben vannak, utána még együtt a család még egy darabig, a fészekhez közel , aszülők segitségével táplálkoznak.

Szaporodása

Elfogadja a természetes és mesterségez odukat egyaránt és itt évente egy vagy két alkalommal költ. A csuszka aki a leghamarabb megkezdi a fészkelést az oduban kőltő kismadarak közül. Április első napjaiban rakja az első tojásokat. Az állomány kisebbik része másodszor is kőlt június elején.

Természetes vagy mesterséges fészekodúkban költ. A csuszka által elfoglalt odút már messziről meg lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztja és leszűkíti. A szabadon hagyott ovális bejárónyílás magassága 31-33 mm, szélessége 28-30 mm. Legszívesebben a 15-20 m magasan elhelyezkedő odúkban költ, de megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett odúban is.

A csuszka április elején rakja 6-9 tojásból álló fészekalját. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezdi a kotlást, és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák. Háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt marad a család, és a szülők vezetésével a fészek közelében táplálkoznak.

Táplálkozása

Elsősorban rovarokat fogyasztanak, főleg hernyókat és bogarakat. Ősszel és telente bükkmakkal és más magvakkal egészítik ki. Előszeretettel keresik fel a kihelyezett madáretetőket is, itt könnyedén hozzájutnak a finom falatokhoz. Rutinosan rejti el a tartalékokat az erdőben. Akitől tartania kell az ellensége a karvaly.

A fák törzsében keresi táplálékát akár a harkályok és a fakúszók. A harkályok főleg a vastag törzseken és ágakon keresgélnek, a csuszka inkább a vékonyabb és magasabban lévő ágakon keresgél. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban. A tőlgyesekben vizsgálódva azt állapitották meg, hogy kőltési időszakban a fő táplálékuk a lombozatban élő meezei poloska lárvái és különbféle hernyófajok.

De a táplálék minték tartalmaznak iszapszunyogokat is rendkivül nagy számban, bársony és fúrólegyeket is.

Elenyésző mennyiségben bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy- és ormányosbogarak), pókokat (kaszás-, keresztes- és karolópókok), hártyásszárnyúakat (hangya) és fátyolkákat is fogyaszt. Ősszel és télen ezen zsákmányok mellett magvak és bogyók is gyakrabban szerepelnek táplálékában.

Ez időben a csuszka a cinegékkel közös csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a költőterületük közelében maradnak. 

A  csuszka állandó madár.

A párok télen sem válnak szét. Egész évben a fészkelőhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a fajtársakkal szemben. Az erdőségek megritkulása hozzájárulhat a csuszkák nemzetségének csökkenéséhez, de ez a madárfaj elterjedési területe egyfolytában növekszik.

Tudjuk, hogy nagy egyedszámmal bír és jelentős kiterjedésű területeken fészkel, ezért a nem veszélyeztetett madárfajok közé sorolták. Idősebb, elegyes erdőkben, de szerencsére városi parkokban is pillanthatjuk őket.