Egerészölyv

Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között.

Zömök ragadozómadár, röptében láthatjuk mennyire széles a szárnya, lekerekített, széles farka, feje kicsi és rövid nyaka jellemző rá. Számos színváltozata ismert:

például mint a gatyás örvös bagoly egészen világos, majdnek teljesen fehér, és ettől a változattól a sötétbarnáig. Az átmeneti barna és sötét változatoknál a torok és has egy fehéres mellörvvel van elválasztva. Párban élő madár, de gyakran magányosan él. Kedveli az alacsony vegetációjú mezőket, legelőket,

Karmai lehetnek sötétek vagy világosak ugyanis a tollazat színéhez igazodik. Fekete csőrrel rendelkezik, melynek ttöve világosabb. A bőr színe a toll nélküli részeken sárga, a fiókáké pedig rózsszín. Az írisz szintén igazodik a tollak színehez, így lehet barna, barnésszűrke, sárga. Az egerészölyv erdős területeken mindenütt előfordult, fő élőhelyei a középhegységi, dombvidéki erdők, de az alföldi erdőkben, folyóártereken is költ.

Leginkább tőlgyön, de gyertyán fán. fenyőn, meg akácon is szokott fészkelni a középhegységekben. Állomány sűrübb a nagyobb összefüggő erdőkben vagy hegyvidéki területeken. Keritéseken és oszlopokon ücsörög, estleg a felszálló légáramlatokon kering. Szárnyait V alakban laposan tartva végzi a köröző vitorlázást. A hangok amelyeket hallat nyávogáshoz hasonlithatóak.

Táplálkozás

Fő táplálékuk azon fajoknak amelyek a mezőgazdasági területek közelében vannak a rágcsálók. Ezek közül pedig a mezei pocok a kedvencük. Azok akik a hegyvidéket választották a táplálékuk változatosabb, ide tartoznak a vakondok, egerek, rovarok, esetenként kicsi madárfiókák. A dögöket is szivesen fogyasztják. aaaaaelhullott fácánok, vagy más állatok amelyek esetleg a mezőgazdasági gépek áldozatai lettek. Télen még a nagyobb állatok tetemét is megkeresi és rá jár arra. De vannak halak ,békák is az étlapon.

Költési idő, Fészkelés

Attól függ, hogy milyen az időjárás, márciustól júliusik tart a fészkelése. Ahol melegebb az időjárás korábban beindul a fészkelés. Akőltést a tengerszínt feletti magasság is befolyásolya. Ritkán rak fészket az erdő belsejében, inkább erdő széleken, vagy foltokban található fákon telepszik le. Akár egyedül álló fakon is.

Fában szegény vidékeken fasorokon, vagy kisebb fákon, a tanyáktól kevesebb, mint 100 méterre is megtalálták. Eredményesen költ lakott területeken is.

Leginkább legalább 20 cm átmérőjű fészkelőfa kiválasztása a helyi kínálattól függ. Az elágazásokhoz, vagy a fő ágakra a törzshöz közel heljezi el a fészket

Február végén, március elején van az egerészölyv násztánca, ekorzen, ha szükséges épitik, vagy javitják az előz évben megépitett fészküket. Ha jól megépitett a fészek sok, sok éven át tudják használni. Minden évben tatarozzák, így egyre nagyobb lesz, akár elérheti az egy méter magasságot és átmérőt is. Van rá példa, hogy elfoglálja a dolmányos varju előző évi fészkét.

A fészek vékony, száraz gallyakból épül, csészéje fűszálakkal, fahánccsal bélelt, A fészek föld feletti magassága általában 6-22 m között van. Áprilisban megkezdődik a kotlás. többnyire a fészekalja 2-3 tojásból áll. Egy két napos különbséggel rakja le a tojásokat a tojó. 33 nap a kotlási idő. Ezt a tevékenységet mindketten megteszik.

Ahogy kikelnek a fiókák a tojó még két hétig velük, a közelükben tartózkodik. A hím ellátja a táplálékkal, de sosem etet. A fiókák 45 napos koruk körül hagyják el a fészket. Ezt követően még két hónap mulva is együtt a család.

Élőhelye

Mezőkön, legelőkön, nyílt területeken szedi a zsákmányát és a közeli erdőkben fészkel. negtalálja azokat a helyeket is ahol gondoskodnak róla az emberek, hogy anövényzet ne legyen magas. Táplálékat mindig itt keresi. Ezért itt található meg állandó jelleggel. Nagyon ritkán van ezer méternél magasabban, de élőhelyének felső határát azért a 2500 méter tengerszínt feletti magasság alkotja. Sokszor látni lehet őket autópályák mellett a póznákon is üldögélni. Itt is megfordul a vadászat során.

Vonulás

Az itteni egerészölyv állandó, télen a síkságot választja a hegyvidék helyett. Kiszemelik a lucernatartókat és itt gyűlnek össze igen nagy számban. Csak addig csoportosulnak amíg van elegendőrágcsáló is. Megesik, hogy hidegben dél felé kókorolnak, nem sok, csak néhány száz kilómétert. Ilyenkor északi példányokkal szaporodik az állomány.

Korfüggő különbségek

Az írisze világosabb a fiataloknak, mint a felnőtteké. A fiatal és a felnőtt egyedek tollazata a mintázat mellett a farok formája alapján is megkülönböztethető.

A fiatalokon a szubterminális szalag kevéssé szélesebb fiatalokon a, mint a többi; felnőtteken a különbség kifejezettebb. A fiatalokra a hegyes végű, a felnőttekre az egyenesen végződő faroktollak jellemzők.

Az első vedlés során, egy évesen vált a fiatal a felnőttkori tollruhára. Ilyenkor a külső kézevezők megmaradnak, nem cserélődik ki a teljes tollazat. Így a madarászok különbséget tudnak tenni a kétéves és az idősebbek között. A fiókák első két pehelyruhája egérszürke vagy fehér. A szürke fiókáknak van egy szürke nyakfoltja, ami a fehéreken hiányzik. A szürkék karma sötét szaruszínű, a fehéreké az első harmadban fehér.