Fekete rigó

Az elterjedt közönséges feketerigó felnőtt hímje a sárga szemgyűrű és csőr kivételével teljesen fekete, és gazdag, dallamos énekkel rendelkezik; a felnőtt nőstény és a fiatal egyedek tollazata főként sötétbarna. Ez a faj erdőkben és kertekben költ, és takaros, csésze alakú fészket épít, amelyet sárral köt össze. Mindenevő, sokféle rovart, földigilisztát, bogyót és gyümölcsöt fogyaszt.

Mindkét nem territoriális a költőhelyeken, jellegzetes fenyegetőzéssel, de a vonuláskor és a telelőterületeken inkább társasági életmódot folytat. A párok egész évben a területükön maradnak, ahol az éghajlat kellően mérsékelt.

A kifejlett hímnek fényes fekete tollazata, feketésbarna lábai, sárga szemgyűrűje és narancssárga csőre van. A csőr télen némileg sötétedik.A kifejlett nőstény korombarna színű, tompa sárgásbarna csőrrel, barnásfehér torokkal és némi gyenge foltossággal a mellén. A fiatal példány a nőstényhez hasonló, de a felső részén halvány foltok vannak, és a nagyon fiatal fiatal egyedek mellén is pettyes a mell.

A fiatal madarak a barna árnyalatában különböznek, a sötétebb madarak feltehetően hímek. Az elsőéves hím hasonlít a kifejlett hímre, de sötét a csőre és gyengébb a szemgyűrűje, és az összehajtott szárnya barna, nem pedig fekete, mint a testtollazata.

A feketerigó elterjedési területének nagy részén erdőkben gyakori, és a sűrű aljnövényzettel rendelkező lombhullató fákat kedveli. A kertek azonban a legjobb költési élőhelyet jelentik, ahol hektáronként akár 7,3 pár (közel három pár/hektár) is előfordulhat, az erdőkben jellemzően ennek a sűrűségnek körülbelül a tizedét, a nyílt és nagyon beépített élőhelyeken pedig még kevesebbet. A magasabban fekvő területeken gyakran felváltja őket a rokon gyűrűs feketerigó. A közönséges feketerigó parkokban, kertekben és sövényekben is él.

A hím fekete rigó védelmezi a fészkelőhelyet

A meghajlás és futás fenyegetés mutatását alkakmazva elkergeti a többi hímet a környékéről. Itt egy rövid futással.a rigó feje fel van emelve, aztán a farkával tompitja a meghajlást. Esetleges párharc esetén ami rövid ideig tart legtöbbször a támadót gyorsan elkergeti.

Amikor a fészkelő helyekért folyik a harc tavasszal akkor a tojók is tudnak agreesszívek lenni. Náluk kevesebb a párharc, de annáll hevesebb tud lenni.

Lényegesen fontos a csőrük külleme amikor párharc folyik, amikor a területét védi a hím sokkal agresszívabb az élénk narancsszínü csőrével. A fiatal hímek csőre amely csak első éves még csak sárga a csőr csíne.

Ha van elegendő táplálékuk úgy a hím mint a tojó akát egész éven át a terülrtükön maradnak. Nem mennek bítrokolni más területekre. Azok az egyedek, amelyek kőltöznek igen társaság kedvelőek így csapatokban vonulnak, vándorolnak a telelő területükön. Előbb gyors szárnycsapásokkal haladnak, aztán vitorlázva repülnek ezzel csökkentve a magasságot. Eltér a többi nagyobb testű rigóféléétől.

Szaporodás

Levelekből, fűszálakból készitik a csésze alaku fészküket, elkészítés után sárral betapasztják azokat. A tojó általában négy kékeszőld, barnáspiros pettyes tojásokatrak le.

A tojásdad alakjának kiszélesedő részén nehezebb. A tojás 7,2 gramm súlyú, 12-14 napig kotlik a tojó,ezt követően a fiókák csupaszon és vakon kelnek ki. 10-19 napnak kell eltelnie akikor a fiókák kirepülnek. Ez ideig mindkét szülő eteti a fiókákat. Gondosan eltávolitják a fészekből az ürüléket, hogy tiszta legyen.

A fészekrakás eredményét nagyon sok alkalommal tönkre teszik a ragadozók, mivel a fészket sokszor rosszul rejtették el.

A fészek elhagyása után a szülők még három hétig etetik a fiatalokat, aztán követik a szülőket és megtanulják a kutatást az élelem után. Van. hogy ezalatt a tojó új fészekalját hoz létre, ez esetben a hím eteti, tanitja a kirepült fiókákat. Igen gyakori náluk a másodszori kőltés, legtöbb esetben a már meglévő fészekben kőlti ki öket is. Délebben gyakori a harmadik kőltés is.

A feketerigó átlagos élettartama 2,4 év . A madarak gyűrűzéséből tudjákk, hogy a legidősebb eddig élt példány 21 évet és 10 hónapot élt meg.

A fészket a tojó építi

Igen- igen változatos helyekre,leggyakrabban bokrokon, fákon, épületeken, ereszcsatornákon, vagy akár a talajon gallyakból, fűszálakból és sárból alakítja ki a fészkét. Nagyon elővigyázatlan, emiatt rendszeresen megsemmisülnek fészekaljai. Van, hogy elhagyja a tojásos fészekalyat és máshol költ. 4-6 tojást rak le . A fiókák még teljes röpképességük előtt kiugrálnak a fészekből, de szüleik még hetekig etetik őket.

Előfordul, hogy jó szándékú emberek a gyámoltalannak és elhagyottnak tűnő fiókákat megfogják, hazaviszik nehogy elpusztuljanak. Nem szükséges, hiszen jelzőhangok alapján az öreg madarak a fészket elhagyó fiatalokat könnyedén megtalálják és teljes kifejlődésükig etetik őket.

A táplálkozása igen sokrétű.

Imádja a bogarakat, gilisztákat a csigákat, de ezek mellett igen nagy kedvencek a gyümölcsök, bogyók. Azok amelyek a városban kólzöztek sokkal nagyobb a vélaszték számukra, hiszen még a szemetet is szertik álnézni. Valamikor csak erdőlakó volt, de kőltöző madár is. Manapság csak ha nagy hidegek vannak akkor repűl délebbre, amúgy a melengető városokban megmarad.

Éneke és hívójelei

Első évesen már ivarérett a hím így részt vehet a párosodás előnyének jogáért vívott harcában. Az éneklést már január elején elkezdi, ha megfelelő az időjárás, így kijelölheti felségterületét, ezeket március végén az idősebb hímek éneklése követ. A márciustól júniusig tartó időszakban, néha július elejéig a hímek dala változatos és dallamos, kissé hajlított trillázás, melyeket fák tetején, tetők ormain, vagy magasabban fekvő pontokon állva ad elő,

Rengeteg egyéb hívójel is ismert a fekete rigóknál, például a "szííí" és a "púk-púk-púk" figyelmeztetést, ezeket a területre belépő földön járó ragadozók (például macskák) megpillantásakor hallat,vagy a különféle "csink" és "csúk-csúk" hangelemek. A területét védelmező hím változatlan formában adja a "szink-szink" hangjeleit esténként , hogy elzavarja a többi hímet és megakadályozza ezáltal, hogy az ő területén kezdjenek el énekelni ez általában nem sikerül.

Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. A hímek csőre valamilyen módon sötétebbé válik telente.