Gólya

A gólyákra azt mondhatjuk, hogy hangtalanok, nem hangoskodnak ugyan is a handszervei nincsenek kifejlődve. Ha valamelyik izgatott abban az esetben eléggé hangosan csattogtatja a csőkét. Csak ilyenkor hallatják magukat. Repülésük hol csattogó, hol szárnyaló így repülnek. Rajokban fordulnak elő, csak a kőltési idő alatt alkitnak párokat.

Mondhatjuk, hogy mindenki által ismert madár nagy métete van, hosszú nyaka, lába jellegzetes. Fekete-fehér tollszínnel, lába, csőre piros a felnőtt egyedeknél a fiatalabbaké fakóbb.kissé sötét véggel. Repülés közben is könnyen felismerhető, a faroktollakon jóval túlnyúló lábai alapján.

Élőhelyük és táplálkozásuk

Fészkeiket megtalálhatjuk fákan, épületeken, sziklákban, de még a földön is. Ezek nagyrésze botokból és fűfélékből készülnek. Nagy méretüek. Egyes fajok minden évben új fészket épitenek, mig mások hosszú éveken át ugyan abba fészekbe térnek vissza. Visszatérve bővitik a fészket ezért olyan nagyok egyesek. A hím keresi és horfűdja a botokat a tojó a helyére rakja azokat, sokan közülük gyepfoltokat ásnak ki és ezt teszik a fészek belsejébe. A hím egy zőld galyal dísziti a fészket a befejezése után.

Egyes esetekben több mint 2,7 méter mélyek és 1,8 méter szélesek. Sokhelyen felfedezhető, hogy a gólyafészeknek más lakói is vannak, például a verebek, cinegék a rudak között fészket épitenek. A gőlya vizes területeken vagy vízhez közel tartózkodik többnyire halakkal, kétéltüekkel és kagylókkal, de rovarokkal is táplálkozik.

Vannak olyanok is köztük amelyek rágcsálókat, vakondokat is elkapnak. Azok a gólyák amelyek az erdőben élnek kígyókat és aligátorokat fogyasztanak. Változatos a táplálkozásuk.

A zavaros vizekben táplálkozó gólyáknak, mint a fakó-, a sárgacsőrű és a tejes gólya, érzékeny terület van a csőrükön, amely megérzi a zsákmányt, ha az hozzáér.

Csak állnak vagy lassan lopakodva közlekednek és amikor megérzi a táplálékot gyordan felkapja azt. Míg mádfajta gólyáknak hegyes a csőre amelyel akár vízben vagy magas fűben lévő eleséget szúrják meg.

A legszokatlanabb táplálkozási szokása a nyitott csőrű gólyámak van. A csőrének közepén lévő ívelt nyílás lehetővé teszi, hogy a gólya kedvenc táplálékát, a vízicsigákat elfogyassza. Ezek a gólyák a csőrük felső részével tartják a csigát a talajhoz, míg a csőr alsó része a csigát a héjában tartó izmot vágja szét. A csigát ezután kihúzzák és lenyelik, a héjat érintetlenül hagyva. A nyitott csőrű gólyák ezt a ravasz trükköt a kagylók kinyitásához is alkalmazzák.

Családi életük

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, és a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik; a költési időszakban külön belső költőfészket készítenek benne puhább anyagokból.

A fehér gólya egy évben egy fészekaljat nevelnek fel. egy fészekalj 4-6 tojásból áll. a madárszülők felváltva kotlanak. a fiókák 28-30 nap elteltével kelnek ki a tojásokból.

A gólyák éneklés helyett kelepléssel üdvözlik egymást.

A gólyák vitorlázva repülnek.

A gólyák szeretnek féllábon állni. A tudósok szerint így pihennek.

Fehér gólya

A fehér gólya annyira népszerű, hogy több, mint 60 ország 120 bélyegén szerepel. Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel ez a vadászó életmódot folytató ragadozó madár. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg.

A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként. Étrendje rendkívül változatos összetételét tekintve mintegy 40%-ban rovarok és bogarak, 30%-ban puhatestűek, 20%-ban kisemlősök és 10%-ban halak és kétéltűek alkotják. Táplálékkeresés közben lassan, méltóságteljesen sétál; amikor repül, akkor előrenyújtja nyakát.

Ahogy más gólyák, a fehér gólya szárnyai is szélesek és hosszúak, ami lehetővé teszi a vitorlázást. Lassan és szabályos időközönként verdes a szárnyával. Nyakát és lábát kinyújtva repül. Lassan, méltóságteljesen, nyakát kinyújtva jár. Ezzel szemben pihenéskor fejét szárnya alá dugja. A vedlést még nem tanulmányozták, de úgy látszik, hogy fokozatosan váltja tollait. Az elsődleges repülőtollak a szaporodási időszakban cserélődnek ki.

Kikelés után a fiókákat rövid, szétszórt, fehér pehelytollak borítják. Egy héttel későbbre a pehelytollazat besűrűsödik. A frissen kelt fiókák lába rózsaszín, ami később megszürkül. Csőre fekete, csak a hegye sötétbarna. A fészek elhagyása után a fiókák tollazata hasonló a felnőttekéhez, kivéve, hogy a fekete tollak még barnásak. Csőrük és lábuk fekete; végleges színüket a következő év nyarán érik el. Egyes példányok csőrének hegye fekete marad, míg például Spanyolországban a táplálék karotintartalma még a fészekben bepirosítja. A tollazat kétéves korban nyeri el a felnőttkori színezetet.

Szaporodása

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, és a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik; a költési időszakban külön belső költőfészket készítenek benne puhább anyagokból. A hímek érkeznek vissza először a telelőterületekről és ők kezdik el a fészkek felújítását is.

Párjukat azonban csak bizonyos ideig várhatják vissza, mert ha április végéig nem tudják a tojók lerakni tojásaikat, akkor jelentősen kisebb eséllyel, kevésbé fejletten vágnak neki a fiókáik az augusztus végi vándorútnak. Ha nem érkezik meg időben a gólyák párja, akkor emiatt új társ után néznek. Azonban, ha nem találnak időben párt, akkor az adott évben már nem nevelnek fel fészekaljat.

A pár nélkül maradt hímek gyakran megpróbálják elűzni egy közelben található fészekből a hímet. Ilyenkor összecsapnak egymással, gyakran a fészken belül, ami közben tojások semmisülhetnek meg, vagy fiókák eshetnek ki a fészekből.