Örvös galamb

Jellegzetes, nagy, terjedelmes, szürke galamb, halvány nyakfoltokkal. Ezek a nyakfoltok nyár végén-ősszel hiányzik a fiatal egyedekről.

A nyakfolt az elterjedési terület nagy részén nagy és fehér, de egyes területek nagy részén kisebb, barnás színű foltokkal rendelkeznek.

A szárnyak merész fehér sávja repülés közben feltűnő; a farok széles fekete csúcsú. Fás és félig nyílt élőhelyeken, beleértve a városokat és kerteket is. Különösen télen rajokat alkot. Gyakran eléggé tudatlan, és gyakran zajosan és ügyetlenül csapódik ki sövényekből és bokrokból. A bemutató repülés szárnycsapás-csapás-csapás emelkedésből áll, amelyet ereszkedő siklás követ. Halk, torokhangú kukorékolást ad ki: "hrrruu-hoo-hoo-who-who".

Testhossza 40–42 centiméter, szárnyfesztávolsága 75–80 centiméter, testtömege pedig 280–614 gramm közötti.. Mindkét ivar egyforma, nyakuk és farkuk szürke, mellük vörhenyes-szürke. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna. A felrepülő madaraknál feltűnő a szárnyon lévő fehér folt.

Öreg hím:

A feje és anyaka kékesszürke, a fejen alul kialakult örv ércfényü zöld színü, mintha biboros zománc lenne rajta, a nyakának oldalain ahol fényes a tollazata fehér félhóld szrü folt van a közepén. begye ibolyaszínű azis mintha zománcos lenne, ezen át mintha átszűrődne a szürke alapszín. A hát és szárnyak színe megegyezik a feje színével. A farcsikja világosabb; a fiókszárny fekete; a nagy evezők palafeketék, külső szélük fehér szegélylyel; a többi evező palaszürke; az alsó test világos kékesszürke; a fark vége palafekete, töve felé világosabb s hamvasba átmenő, a két szélső farktoll külső része világos, és mintha fehérrel lénne szegve; a csőrének tőve rózsapiros, a csőr hegye fehéres narancssárga; a szem fehéressárga; a lábak ibolyás rózsapirosak, a vértezés köze barnásfehéres.

A tojó színe inkább szürkés kevésbé kékes, nyakörve nem annyira ragyogó és kisebb is.

A tojó inkább szürkés nem annyira kékes, nyakörve kisebb s kevésbbé ragyogó. A fiatalok nyakán nincsen örv.

Tojásmérték: 

H. 36,5–42,5; Sz. 26–30,8 mm.

Szaporodása

Jellemző rájuk az óvatosság és a vadság amit megőriznek fészkelés közben is. Nem úgy mint a vadgalamb akit nem könnyü elzavarni a helyéről, az örvös galambnál a legkisebb megzavarás is gynut kelt benne. Képes elhagyni a megkezdett, akár kész fészket is még a tojásokat is és biztosabb leyet keres. Így több helyen is belekezd a fészekrakásba, mig végre kikőltheti fiókáit. Minden évben kétszer, ritkábban háromszor költ.

Többnyire fákra, bokrokra rakja a fészkét. Ezeket apró galyakból, gyökerekből és vékonyabb fűszálakból késziti. Tojásai tiszta fehérek, általában két tojást rak le és ezzeken 16–18 napig költ. Kikelésük után a szülők a maguk termelt begytejjel táplálják. 28–30 nap után repülnek ki a kiókák.

Az ivarérettséget egy éves korukban érik el. Egy évben többször is fészkelhet.

Tápláléka

Legtöbb esetben felszedi a főldről a magokat ez az egyik legfőbb tápláléka, adott helyeken gabonafélék, gyomnövények, erdős részeken a fák magvai is bele tartoznak a táplálékai közé. Mindig napközben táplálkozik, este ivóhelyet keres. Jelentős kárt nem okoz a táplálkozásával, de nagyobb csapatokban viszont károkat okoznak a gabonafélékben és még a szántófőldi terményekben mint például a borsó táblákban. A balkáni gerléhez hasonlóan apró csigákat és gilisztákat is eszik.

Az itthon telelő galambok meglátogatják a fákon lévő etetőket, itt galambeledelt, gabonát kukoricát találnak és fogyasszák el.

Főleg nyáron valóságos csemege nekik a fenyőmagvak. Őszszel pedig csapatosan látogat el a bükkmagvakra s a tölgyesekbe makkozni.

Költés után csapatkákba verődnek

A többi galambfajokhoz szegődve erdei vetéseket, vágásokat látogatják, lapályos helyeken a mezőket is. Ősszel nagyrésze a hegyvidékról levonul a síkságba, és oktőberben még jobban megélénkűl a költözködésük. Mivel nagyon érzékenyek nem úgy mint a vadgalamb, így nem igazán telel nálunk. Nagyobb részük átrepül a melegebb éghajlatokra.