Sárgarigó

Vörös csőre, farka és szárnya vége fekete, a hím testének többi része aranysárga. A tojó viszont alul szürkés és finoman mintázott. A kicsinyek a tojóhoz hasonlitanak.

Annak ellenére, hogy élénk szine van nehéz észrevenni öket a lombok között. Csak a hím éles kiáltásától vagy jellegzetes énekéről fedezhetjük fel hollétét.

Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm.

Arra törekszik, hogy észrevétlen maradjon, nagyon óvatos de vad és nyugtalan madár. Folyton harcban áll a fajtársaival, de nem csak velük marakodik hanem a többi madarakkal is. Rövid ideig tartózkodik, általában április-májusban érkezik meg és már augusztusban a madarak nagy része már el is vonul. Más utvonalon tér vissza, mint amelyiken ősszel elvonult, nyugatabbi utvonalon tér vissza, ezért nevezik hurokvonulónak.

Mivel jól alkalmazkodnak az emberek által kialakitott élőhelyekhez az európai állomány biztosnak mondható. Hazánkban leggyakrabban a ligetekben kőlt, de gyakran előfordul, hogy tanyákon, temetőkben, akár a parkokban is és felkeresik a telepitett erdőket is. Fő elesége a rovarok, amelyeket a lombkoronákban találnak. Megeszik a szőrös hernyókat is és finom gyümölcsökkel is kiegészitik az étlapjukat. Nem lehet összetéveszteni egyik madárfajjal sem. Gyönyörü megjelenése és különleges énekhangja van ami csak rá jellemző.

A hím korábban érkezik a tojónál néhány nappal. Egyedi, jellegzetes, csészére emlékeztető fészket együtt készitik el. Megkeresik a lombos fákat és a fák vizszintes ágazatánban készitik, úgy hogy a fészek peremét szövik az ágra, és igy a fészek az ágak alatt van, ott lóg. Feéhasználnak a fészek épitéséhrz fűszálakat, faháncsokat és előfordul, hogy keresnek valamilyen műanyag szálakat is.

Szaporodása

3-6 darab tojásból áll a fészekalya, amelyek úgy néznek ki mintha piszkosfehérek lennének és szabályos fekete foltok vannak rajta. A 14-16 napig tartó kotlás során a tojó és a hím is ül a tojásokon. Kikelés után a csupasz és nemlátó fiókakot a szülők közösen etetik.

Különleges fészkében a sárgarigó évente csak egyszer költ, amit a pár közösen épitett. A fiókák 14-15 napos korukban elhagyják a fészket, de a pár még sokáig gondoskodik róluk. Kedvenc fészekrakó helyeik az akácosok, nyárfák, diófák, eperfák és a fűzfa is a kedvencük. Olykor a fészek csk 1-2 m magasságban található. A hím és a tojó is épít.

Táplálkozása

A sárgarigó nagyon ritkán száll le a főldre, táplálékát igyekszik a fa lombjaiban megtalálni. Főleg bogarak imágói, lepkék hernyói szerepelnek táplálékában.

Tavasszal kezdődik a májusi cserebogarakkal, szipolyokkal, bögölylegyekkel, más cserebogarakkal, na és szeretik a pókokat is. Nyáron jönnek a finom gyümölcsök a cseresznye, eper, ott van a fekete bodza is ezekkel bőségesen kiegészitik a táplálékukat. Nagyon hasznos a rovarok fogyasztása, sajnos a gyümölcsökkel kárt is okoz.

A trópusokon élő fajok nektárfogyasztók is.

Vonulása

Tavasszal április végén vagy május első napjaiban érkezik amikor a fák már telyesen kilombosodtak. Vonulásuk szeptember közepe táján látható, ekkor mennek az utolsó példányok. A legtöbb hazai gyürüs példányt. A tavaszi visszajelentések arról tanúskodnak, hogy más útvonalon érkezik, mint amin elvonult.

Rövid ideig, mindössze négy hónapot tőltenek nálunk, későn érkeznek és már augusztus elején elhagynak minket. Magyarországon fészkelő madarak

A nálunk fészkelő sárgarigók a telet Kelet-Afrikában, Kenya, Tanzánia, Uganda és Mozambik területén töltik, de vannak egyedek, amelyek Madagaszkárra is eljutnak.