Széncinege

A széncinege akár a többi cinegeféle fészkeit fák odvaiba rakja. Több mint tíz tojást rak le és egyedül kotlik. Általában két fészekalját nevel fel egy évben. Nevelésükben, etetésükben mindkét szülő részt vesz. A meleg nyári időben leginkább rovarokkal táplálkozi, télen változatosabb an táplálkozik ide sorolhatjuk az olajos magvakat, viszont a telelő denevéreket szívesen elfogyasztják.

Sajnos vannak olyan állatok, amelyek veszélyt jelentenek számukra például a mókus, harkály és a menyétek is. A kis élősködő bolhák is veszélyt jelentenek. A karvalyok is megtámadják a felnőtt madarakat. Parkokban kertekben is találkozhatunk velük jól alkalmazkodnak az emberek közelségében is. A széncinegéről számos tanulmány született, ezáltal az egyik legfontosabb madár.

Jegyei

A csodálatos színekkel rendelkező madár csőre, feje teteje és az ehez hartozó torokfoltja fekete, körbevesznek néhány arcfoltot. Ez a fekete a hasa sárga közepén a farokig folytatódik. Alább a lábai között a himnél jócskán kiszélesedik, a tojóknál ez szaggatott. Zőldes a háta színe, sötátebb szárny és farokrésszel. a szárnyakon fehér sáv fut végig.

A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakó sárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek. A hím valamivel nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 22 centiméter. A nagyobb cinegefélékhez tartozik,

Névadó alfaja kékesfekete tollkoronát visel fején, torkán, mellkasának középső részén és nyakán fekete tollazata van, barkója fehér, míg mellkasa és testének alsó részei sárga színűek. A szárnytöve sárgászöld színü tollakattal rendelkezik. A hát más részein olivazöld, amelyet kékeszöld árnyalat tesz még látvanyosabbá.

Zöldes árnyalatu fedőtollai vannak, ezek szürkéskék árnyalatba mennek át. A szárnyak két oldalán egy fehér csík megy keresztül. A két nem tollazata hasonló.

Fészkelőhelye

A lomberdők élvezhetnek előnyt a fészekrakásnál, itt leginkább a tőlgyeket az idősebbeket választják. Emellett költ fenyvesekben is igen nagy gyakorisággal, akár mezőgazdasági területeken is és a városi parkok, kertek is igen gyakoriak.

Szaporodása

Attól függ molyen az időjárás, leginkább április elején, közepén rakja le az első tojásokat. Az egyedek egy része másodszor is költ június elején. Ennek aránya annál kisebb, minél sikeresebb volt az első költés.

Költéshez természetes vagy mesterséges fészket használ, viszont nem ritka látni fészkeket akár postaládákban is, a falak réseiben vagy vasutak közelében a rámpákon is. Inkább az alacsonyan lévő fészkelő helyeket választja.

Tél végen, kora tavasszal a him elfoglalja a életterét a költés ideje alatt védelmezi másokkal szemben. A fészek nagysága a környezettől függ, a tojó maga épiti fel

Fűszálat, gyökeret felhasználva amihez sok mohát hord, ennek belsejét sőrrel és más puha anyaggal béleli ki. Átlagban 6-13 tojást rak le. Ezeket minden nap a déli órákban rakja le.

Előfordult, hogy két nap alatt három tojással is gyarapodott a fészekalja. Már az utolsó tojás lerakása előtt 1-3 nappal kezdődik és 14 napig tart a kotlás. A tojó náluk egyedül kotlik, abban az esetben, ha elhagyja a fészket a tojásokat betakarja szőrrel, ezzel biztositva a tojások biztonságát. Ha kibujt az első fióka kb. 2-3 napon belül a többi is kikel.

A szülők egymást váltva naponta átlag 360 alkalommal visznek 2-3 rovart vagy pókot a fiókáknak. így a 20-22 napig tartó fiókaetetés során több tízezer rovart és pókot pusztít el egy-egy széncinegepár. A korai költésből felnevelt fiókák addig maradnak a fészek közelében, amíg a második költés kikel.

Táplálkozása

Amikor a fiókákat etetik a fő táplálékuk a hernyók. Kedvencük a téli araszoló a lombok közül, sokféle bagolylepke faj, vagy a tölgyilonca. A pókok is felkerülnek az étlapjukra. A szülők a nagyobb hernyók kitines fejét sokszor lecsipik és csak utána adják a fiókáknak oda.

Fiókák táplálékából nagyobb számban kerültek elő lombozatban élő karoló-(pl. aranyos karolópók) és keresztes-pókok, valamint a talajon élő farkas-pókok. Ritkábban elfog egy-egy lószúnyogot, bogarat, szöcskét és poloskát is. Télen bogarak, pajzstetvek és sok féle olajos magvak vannak a táplálék láncban. Ormányosbogár-, levélbogár- és futóbogárfajokon kívül növényi táplálékként főleg a madárkeserűfű magvai kerültek elő a gyomortartalmakból.

Legtöbb esetben a lombkoronában táplálkozik, viszont ősszel, télen a talajon is keresgél táplálék után.