Tengelic

A pintyféléink közül az egyik leggyakoribb és legszínesebb madarunk. Mondhatni csak csapatokban lehet látni öket. Amikor beköszönt a hideg időjárás gyakori vendégei a madáretetőknek. Többnyire gyommagvakat fogyasztanak, viszont a fiókak táplálásában hernyókat és bogarakat is beépitik. Sok esetben állandó madaraink,de télen elkóborolhatnak észak-déli irányba. Valamikor nagy szeretettel tartották kalitkában, de már elég rég óta védett madár.

Igazából sík és dombvidéki fészkelő, Szeret a településeken is tartózkodni parkokban, temetőkben, fasorokban, erdőszéleken fészkel, kerüli a zárt erdőket.

Bárhol is választja fészkelő helyét a fák lombkoronájának szélére rakja a fészket. Ezt vékony növényi reszekből nyeri, belsejét sőrökkel, a nyírfa igencsak puha termésével béleli ki. Ide rakja tojásait a tojó ami általában 4-5 darab. Amig a hím szerzi a táplálékot a tojó egyedül költi ki a fiókákat.

Testének hossza 12 cm, szárnyfesztávolsága 21-26 cm. A pintyfélékhez hasonlóan rövid a nyaka és vékonyak a lábai. Legjellegzetesebb külső jegye a felnőtt példányok feltűnő, piros-fehér-fekete sávos feje. Világosabb sárgásbarna a háta, nyaka és a válla. lejjebb a begye és a mellének oldalai élenkebb barna.

A két nem kevésben különbözik egymástól, csak egy kicsivel nagyobb a hím, az arcán lévó piros folt sötétebb és hánának alsó része élénkebb színü. Szárnyán lévő fedőtollak feketék. A fiataloknak világos barna foltos a fejük, hátuk és mellük oldala, hasuk világos színü. Csak a szárnyuk fekete-fehér sávozottság viselik magukon feltűnőbb külső jegyként.

Kétszer, háromszor kotlik évente. A kifejlett tengelicek apró gyommagvakkal táplálkoznak, de fiókáikat fehérjedúsabb táplálékkal etetik: bogarakat és hernyókat visznek nekik. A tengelicek látogatására bőséges eleségkészlettel kell felkészülnünk, mert ez a kis madár a termetéhez képest sokat eszik.

Az etetőnél szerényen, de határozottan viselkednek, nem kezdeményeznek összetűzést, de a csapatból egy-két tengelic jellemzően mindig beül az etetőbe, és kevés megszakítással, de az egész napját is ott töltheti.

Életmódja

Magvakkal, hernyókkal és bogarakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló. Ha házilag kívánjuk őket etetni, akkor arra kell felkészülnünk, hogy termetéhez képest sokat eszik. Egy-két madár beül az etetőbe és az egész napját ott tölti, kisebb-nagyobb megszakítással. Az étel, azaz a magvak utánpótlásáról eszerint érdemes gondoskodnunk.

Szaporodása

12-13 napig kotlik, a kirepülési idő pedig 14-15 nap. Tojásai barna alapon kék színűek. Május elejétől július végéig általában kétszer költ, de előfordul harmadszori fészkelése is. Ilyenkor a fiókák etetése augusztus elejéig is elhúzódhat. Finom növényi szálakból, rostokból, állati szőrökből épített fészkét legtöbbször a nyárfa termésével béleli. A 7-8 cm átmérőjű és 5-7 cm mély fészket a tojó készíti.

A fészkek elhelyezési magassága rendkívül változó. 2-3 métertől a 10-12 méterig terjedhet. Előszeretettel választják a fészek építéséhez az akácfát, különösen a gömbakácot és a vadgesztenyét. A tojó a fészket sohasem a korona belsejébe, hanem mindig az ágvégek közelében levő villákra építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, ritkábban 4 tojásból áll, amelyet a tojó egymást követő napokon rak le és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A hím nem vesz részt a költésben, de a kotló tojót eteti. A fiókák a 12-13. napon kelnek ki és 14-15 napos korukban hagyják el a fészket.

Magevő madár.

Mivel csőre nagyon finom felépitésü alkalmas az apró magvak felszedésére, a bogáncsok, üröm és disznóparaj egyik kedvenc táplálékuk. Télen gyalogakác, gyermekláncfű és bogáncs magvainak maradványait találta begyében.