, 2023/1/17
Igen nagy elterjedési területe van. Európában, valamint Ázsia és Afrika jelentős területén honos. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.
Testhossza 32-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméter.
A hím testtömege 160-210 gramm, hátoldala gesztenyevörös, sötét cseppfoltokkal, hasoldala sárgás, elszórt fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, a farok vége fekete. A tojó 200-250 gramm, háta és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, hasa olyan, mint a hímnek, farka végén fekete keresztszalag.
Fészkelőhely
Ez a madár külömbnél külömb helyeken tartózkodik, akár a városban is megtelepszik. De leginkább rétekkel, legelőkkel határos helyeken, vagy szigetszerü ligetekben, facsoportok és erdőszélek az élőhelyei. Mivel az ősszefüggő, zárt erdőket nem szereti. Fészkelőhelye leginkább a nagyobb madarak mint a varjú, szarka elhagyott fészkében van, vagy még a tág nyílásu faodvakban is szeret fészkelni.
Nem ritka az sem, hogy sziklafalak, köbányák és várromok üregeiben fészkel, az sem ritka, hogy a városban magas épületek, templomtornyok tetőzetében fészkel.
Különböző magasságokban vannak a fészkelőhelyek, de ha tud választani mindig a magasabban lévő fészkeket választja. Ha nincs erre módja kőlt akár tőlgy és fűzfa alacsonyabban lévő üregeiben is.
Nem sürün, de, öreg, odvas fákból álló legelőerdőkben, rendszerint több párban is szívesen l költ együtt csókákkal, seregélyekkel, szalakótákkal és búbosbankákkal.
Szaporodása
Néha már februárban, de márciusban leginkább a fészkrlőhely közelében van. Leginkább csak április végén, május elején teljes a fészekalja. Attól függ miljen az időjárás, attól függően április közepe és május közepe között mindig található frissn rakott tojás. Sőt előfordul, hogy megkésett kőltése június első felében van.
Az általa választott fészket vagy üreget nem béleli ki demmivel úgy rakja le tojásait.
A fészekalja legtöbbször 5-6, valamivel ritkábban 4 tojásból áll, de 3-as és 7-es aljak is előfordulhatnak. Leginkább a tojó kotlik, rend-szerint 29 napig. Amikor kikeltek a fiókáknak egy ideig a hím hozza a téplálékot a tojó eteti öket és védi. Egy megfigyelés szerint a sziklafalon fészkelő madár tojója amikor a kicsinyek nem voltak éhesek a tojó a megmaradt eleséget a szikla repedésébe rejtette, majd akésőbbiekben ebből táplálta öket.
Amikor elérik a háromhetes kort már maguk tépdesik a zsákmányt. Amikor elérik a négy és fél hetet elhagyják a fészket. Igaz ekkor még nem tudnak jól repülni csak öt hetes koruk után. Általában június második vagy július első felében következik be akirepülés, leggyakrabban június végén történik. A fiókák öt és fél hetes korukban követik anyjukat a mezőre, itt még kb. hét héten át tanítja őket hogyan kell zsákmányt szerezni.
Életmódja
Biztonságban érzi magát a levegőben, sokszor egy helyben csak lebeg és a zsákmányát figyeli. Gyorsak a szárnycsapásai, súrün egy pár szárnycsapás sorozat síklórepüléssel váltakozik. Nem gyakran kapja el a levegőben az áldozatát, legtöbbször gyors zuhanás után kaoja el a kiszemelt zsákmányt.
Jól látható, magas tereptárgyak a pihenőhelye.
Táplálkozása
Táplálékai a kisebb madarak, rágcsálók, gyíkok, nagyobb rivarok, lóleg bogarak. A vörös vércse fő tápláléka egész éven át a pocok és az egér.
Zsákmányol még gyíkot, békát esetenként énekesmadarakat és madár-fiókákat. Az állatokat rendszerint a földön fogja meg, csak ritkán zsákmányol a levegőben.
Vonulás
Valójában vonuló madár, de enyhe idő esetén kisebb számban télen is megtalálhatóak hazánkban.
Amelyek itt telelnek egy része északabbról érkező példány. Téli szállása Afrikában és Dél-Európában van, ahonnan – az időjárástól függően – egyesek már február végén, nagyrésze azonban márciusban érkezik vissza. Néha még áprilisban is láthatók átvonuló példányok. Ősszel a legtöbb szeptemberben vonul el.