Vörösbegy

Hossza 12,5-14,0 cm kb. Európában mindenhol megtalálható, kivéve a ledészakibbterülezeket, keletre Nyugat-Szibériáig és délre Észak-Afrikáig; elterjedési területének nagy részén. Megtalálható fás területeken erdős részeken, kertekben, mezőgazdasági területeken általában viszonylag közel a fedett területekhez. Fiatalosan ugrál a földön, így néz körül a tartózkodási helyén, revdszeresen csapkod a szárnyával és csóválja a farkát.

Amikor táplálkozik alacsonyan lévő üllőhelyen van aztán innen lezuhan a főldre és elkapja a zsákmányt, aztán egy árnyákos üllőhelyet keres ahová vissza száll.

Nagyon változatos a magas hangu éneke, amely többféle trillát foglal magába. Érdekes zizegő és csicsergő hangot hallat a mellékének, ami egy trillázó zakatoló hangsorozat. A hívások között van egy száraz, gyakran tört hangú "tik", valamint egy vékony, magas hangú, lefelé ereszkedő riasztás.

Megjelenés

Nem téveszthető össze semmiféle más madárral, a tömzsi teste, eléégé nagy feje, esetleg kisebb rigóra emlékeztet. A felnőtt egyedek arca, torka és begye élénkvörös színü. Ezt a hasi rész kivételével egy szürke sáv vesz körül. A testtollai barnák, hasa fehér, felső szárnya, háta sötétbarna. A fiatalabb madaraknál hiányzik a vörös melltoll, alsó teste, feje és háta sárgásbarnás, pettyekkel, egészen más, a hátán és a mellén merész, halvány, bordó foltokkal.

A tojó és a hím hasonló színezetű, narancssárga tollakkal borított begyük és arcuk van, a „vörös”, tulajdonképpen narancssárga tollazat körül szürke sáv található.

Erdők, bokrosok madarának tartják a vörösbegyet, ezt a madarat más néven csipkemadárnak is nevezik. Az alkonyati órákban is hahatjuk a kellemes, lágy énekét.

Hidegebb teleken közél húzódik a házakhoz, ezzel lehetőséget adva arra, hogy etethetjük például főtt sárgarépával. Legfőbb eledele a rovark sokasága, viszont téli

időszakban bogyókat is eszik ezzel kiegészitve a táplálékát. Jellegzetes és karizmatikus kismadár.

Életmód, vonulás

Meghatározott területen él, igaz a nyári és téli meghatározott terület nem mindig ugyan az. Leggyakrabban cserjékben vannak, néha kiülnek és éles, mély hangu énekét halhatjuk. Elég gyakori madárfajunk. A skandináviai, a kelet és közép-európai populációk télre Nyugat-Európába vagy a Földközi-tenger vidékére vonul.

A tojók sokszor hosszabb távra vonulnak, mint a hímek.

Általába véve nappal aktívak éjjel pihennek, de megfigyelések során láttak oljan példányokat akik mesterséges fénynél avagy telihóldkor éjszaka is rovarokat szedtek.

A vörösbegyek nem csak az emberek körelében szeretnek lenni, hanem a vadon élő állatok közelében is, ilyen mondjuk a vaddisznó akiről tudjuk, hogy feltúrja a főldet, így kiforgat rengeteg férget ami finom eledel a vörösbegyek számára.

Ősztől tavaszig még bőven kiegésziti táplálékát pókokkal, rovarokkal, bogyókkal és gyümőlcsökkel is. Ebben az időszakban felkeresik a madáretetőket is és szívesen fogyasztják az ott kihelyezett magvakat amelyekben többféle mag is megtalálható. A hímek agresszíven védik a herületüket. Ha véletlen betéved egy másik hím a területükre rögtön megtámadják. Nem kell hozzá semmi ok, provokáció ahhoz, hogy támadjpn.

Gyakori az ilyen fajta harc, ami néha nem indokolt sajnos sok harc végződik elpusztulással, a vörösbegyek halálozási okainak több mint 10 százalékát is kiteheti.

Azok a madarak amelyek rosszabb körülmények között élnek kevésbé agresszívak, mint azok amelyek jobb adottságokkal bíró területeken élnek. E madárfaj átlagosan 1,1 évet él, az első évben magas a halálozási arány. Ha sikerült átvészelni ezt az időt hosszu életet is élhet.

A nagy hideg télen szintén hozzájárulhat az állomány megtizedelődéséhez.

Szaporodása

A vörösbegyek a leendő fészek választásában szerencsés helyzetben vannak, ugyan is rengeteg hely közűl válszthatnak, ami biztonságot jelent számára. Ilyenek az oduk, üregek. Legtöbb esetben hasadékokat keresnek, de védett tőltéseket is választanak. De sokkal szokatlanabb helyeket is választanak, mint a gépek, vagy kerti sütők, de még a bicikli kormányát is válassza. Hihetetlen, de láttak olyant is, hogy egy felfelé forditott parfist választott a vörösbegy. De jöhetnek az öntöző kannák, virágcserepek és talán bárm.

A fészek kibéleléséhez leveleket, mohát, szőrt, tollakat használ. Egyetlen költési időszakban két, akár három fészekalyát is felnevel. Öt, hat tojást rak le minden egyes fészekalj esetében. Tojásai krémszínű, barnássárga fehéren pettyezettek, vagy vörösesbarna foltosak.

Amikor a fiókák kirepülnek a fészekből, akkor még a barna különböző árnyalataiban pompázik tollazatuk és csak a fészek elhagyását követő második vagy harmadik hónapban nő ki torkuk alatt a narancsos színezetű tolluk és hasonló időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elérjék külsőleg a felnőtt példányok kinézetét.

Az ivarérettséget egy éves korukban érik el, áprilistől júliusig kőlt.

Egyévesen éri el az ivarérettségét, áprilistól júliusig költ évente kétszer. A tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 napig kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki. Monogámok, de egyes hímek bigámok.

Élőhely

Nem választanak zárt erdőket inkább bokros, ligetes helyeket keresnek. Gyakakran találkozhatunk velük ligeterdőkben nem sűrű lomberdőben, cserjésekben, parkokban és mezőgazdasági területek széleinél.